Mit jelent ma nőnek lenni, és hogyan formálhatjuk együtt közösségünket?
Mit jelent ma nőként jelen lenni a közéletben és egyáltalán az életben? Hogyan válik a személyes tapasztalat közösségi üggyé, és miként formálhatja egy női nézőpont egy kerület vagy város mindennapjait? Az Otthonunk női szemmel. Kispest. kezdeményezés ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat. A projekt megálmodóját, Paróczai Anikót kérdeztük szabadságról, felelősségről, közösségről és a jövő lehetőségeiről.
1. Mit jelent számodra ma nőnek lenni?
Paróczai Anikó: Szabadságot. Lehet saját lakásom, autóm, sőt, bár nem ez az általános, de akár magasabb fizetésem, mint férfi kollégáimnak. Hozhatok döntéseket a tanulmányaimról, a befektetéseimről és arról is, hova szeretnék menni nyaralni. És ez a szabadság ad erőt ahhoz, hogy felelősséget vállaljak azokért a nőtársaimért, akiknek ez még mindig nem alap és sokat kell küzdeni a saját szabadságukért.
2. Hogyan jelenik meg a női nézőpont a munkádban és a döntéseidben?
PA: A szövetségek keresésében és a kompromisszumokban hiszek. Azt gondolom, hogy úgy lehet tartós eredményeket elérni, ha minél több támogató szereplő jelenik meg egy-egy ügy mellett, ezért én mindenkire elsősorban partnerként tekintek és nyitottsággal igyekszem megismerni az érveket például egy-egy szakpolitikai javaslat kapcsán.
3. Mit jelent számodra az Otthonunk női szemmel. Kispest. programsorozat?
PA: A kezdeményezés egy inspiráló projekt, amely összeköti a nőket, és igyekszik választ adni azokra a dilemmákra, amelyekkel nap, mint nap találkoznak, miközben egy támogató női közösséget épít Kispesten.
Hiszek abban, hogy a nők nem csupán résztvevői, hanem alakítói is a helyi közösségi életnek. Ha teret kapnak, nemcsak saját életükre, hanem a kerület működésére is hatással lehetnek, legyen szó munkahelyi környezetről, szociális kérdésekről vagy akár városfejlesztésről.
4. Milyen változást látnál szívesen a környezetedben, ami megkönnyítheti a nők életét és a közösségek működését?
PA: Már maga az Otthonunk női szemmel. Kispest. létrejötte is egy nagyon jó példa a női közösségek szervezésére. Viszont szakpolitikai szinten is lehet a már meglévő támogató eszközök mellé újakat bevezetni. Kispesten például az önkormányzati gazdasági szervezeteknél dolgozók menstruációs szabadságot vehetnek igénybe, idén az Amnesty International-lel közösen kiszámoltuk a Polgármesteri Hivatalon belül a nemek közötti bér különbségeket és dolgozunk azon, hogy a szociális intézményeinkben élő nők számára olcsóbbá tegyük a menstruációt, fenntartható, mosható egészségügyi betétek alkalmazásával. Bár a nőket érintő kihívások nagy része rendszer szintű, már apróbb önkormányzati intézkedésekkel is tudunk változást hozni a kispesti nők életében. A következő nagy mérföldkő az lehetne, ha a városfejlesztési beruházások tervezésekor a női szempontokat is bevonnánk a tervezési és pályáztatási folyamatokba.
5. Mit üzennél a nőtársaidnak?
PA: Közösségként könnyebb. Madelaine Albright mondta, hogy külön hely van a pokolban azoknak a nőknek, akik nem segítik a többi nőt. Ezért is fontos megérteni, hogy döntéshozóként, civil- vagy vállalati vezetőként kiemelt figyelmet kell fordítani a nők érdekeinek érvényesítésére, legyen szó akár az átlátható bérezésről, a rózsaszín adóról, a családi támogatásokról vagy éppen a részmunkaidős lehetőségekről. Azoknak a nőknek, akik pedig nincsenek vezető pozícióban szövetségesként érdemes tekinteni női kollégáikra, hiszen a csoportok érdekképviselete mindig eredményesebb, mintha egy egyén próbálkozna saját érdekeinek érvényesítésével.
—
Az Otthonunk női szemmel. Kispest. kezdeményezés nemcsak kérdéseket tesz fel, hanem közösséget is épít. A női tapasztalat itt nem háttér, hanem kiindulópont, egy olyan nézőpont, amely képes érzékenyebbé, igazságosabbá és együttműködőbbé tenni a kerület mindennapjait. Mert amikor a nők nemcsak jelen vannak, hanem hallatják is a hangjukat, abból az egész közösség profitálhat.
