Hogyan néz ki egy 21. századi város, amely valóban minden lakójának egyenlő esélyeket biztosít? Olyan hely, ahol biztonságosan lehet közlekedni, könnyen elérhetők az alapvető szolgáltatások, és ahol a városi terek mindenki számára élhetők – kortól, nemtől, élethelyzettől függetlenül.
A városlakók fele nő, mégis a nők szempontjai a legtöbb esetben nem jelennek meg tudatosan a várostervezésben. Ez nemcsak igazságtalan, de a város működését is gyengíti. Hiszen ha egy város nem veszi figyelembe azokat, akik a legtöbbet mozognak gyalogosan, akik bevásárolnak, gyereket nevelnek, időseket gondoznak – vagyis a nők többségét –, akkor nem működik jól senkinek sem.
Gondoljunk bele:
– milyen gyakran találkozunk olyan járdával, amely balesetveszélyes babakocsival vagy bottal?
– hány helyen lehet leülni pihenni egy hosszabb séta után?
– elférünk-e a buszmegállóban árnyék alatt, vagy van-e világítás este a parkban, ahol átvágunk hazafelé?
A nőbarát város nem egy újabb címke. Hanem egy működő, emberközpontú szemlélet.
Ahol a városvezetés tudatosan figyelembe veszi a nők tapasztalatait. Ahol a közlekedés, az egészségügy, a közbiztonság vagy a városi zöldfelületek tervezésekor megkérdezik azokat, akik ezeket a tereket a legtöbbet használják – a nőket. Ahol nem csak az számít, hogy hány sávos az út, hanem hogy biztonságosan át lehet-e kelni rajta egy gyerekkel.
Jó hírem van: mindehhez nem kell mindent újra feltalálni. Vannak már működő példák.
- Bécsben külön osztály foglalkozik a nők szempontjainak érvényesítésével a városházán.
- Barcelonában az elmúlt években teljes városrészeket tettek gyalogosbaráttá.
- Az ENSZ már több mint egy évtizede dolgozik azon, hogy a városok biztonságosabbak legyenek a nők és lányok számára.
- Kispesten pedig 2025-ben rendezték meg az első női hetet, ahol a nők fizikai- és mentális egészsége volt fókuszban illetve megalkotásra került az első női települési problématérkép.
MERT AMI A NŐKNEK JOBB, AZ MINDANNYIUNKNAK JOBB.
Nincs egyetlen univerzális recept. De vannak kérdések, amelyeket minden városvezetés feltehet magának:
– Mennyire biztonságos a közlekedés a településen?
– Van-e elegendő, tiszta és biztonságos közvécé?
– A közterek ösztönzik-e az embereket arra, hogy törődjenek egymással?
– Mennyire érzik magukat biztonságban a nők este a köztereken?
– Tudunk-e érdemben segíteni azoknak, akiket zaklatás ér a nyilvános terekben?
Hiszem, hogy Magyarországon is sok olyan település van, ahol megvan a szándék a változtatásra. Paróczai Anikó kezdeményezése most azon dolgozik, hogy nekik konkrét segítséget tudjunk adni: gyakorlati útmutatót, példákat, megosztható tapasztalatokat.
2025-ben a Kispesti Önkormányzat hagyományteremtő jelleggel szervezte meg az első Otthonunk női szemmel. Kispest. eseménysorozatot, melynek célja az volt, hogy rávilágítsunk a nőket érintő mindennapi kihívásokra és városvezetésként minél támogatóbban közelítsük meg őket.
Két nagyon fontos megállapítás tehetünk, az első, hogy a kispestiek számára rendezett nőgyógyászati szűrőnapra pillanatok alatt elfogytak a helyek. Ez azért is fontos, mert jól látszik, hogy a nők szánnak időt az egészségünkre, de sajnos jelenleg nem érhető el helyben szűrővizsgálat – ennek megszervezése nem rajtunk múlik, így más kerületbe kell menniük a helyi lakosoknak. Pedig a Kispesti Egészségügyi Intézetben dolgozó radiológus főorvosnő képesítéssel rendelkező orvosból, csak körülbelül 100 van ebben az országban – ami egyébként meglehetősen sokkoló szám.
A másik tanulság pedig az, hogy a kerületi női problématérkép felállításakor a nők sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a közösségek és a közvetlen környezetük előmozdítására. Több olyan javaslattal éltek az önkormányzat felé, ami arról szólt, hogy segítsünk nekik még szorosabbra fűzni a szálakat a különböző helyben működő civil formációk között, vagy például a környezeti terhelés csökkentését mérsékeljük textil hulladékgyűjtők kihelyezésével.
Az Otthonunk női szemmel. eseménysorozat azért fontos, mert reményt sugároz azoknak az egyéneknek, akiket elkeserít a nők helyzete 2025-ben Magyarországon. A városoknak és a helyi szintű döntéshozóknak van szerepe abban, hogy milyen irányba terelik a helyi közbeszédet, milyen hatásuk van a mikro- és makrokörnyezetükre. Ezért is fontos, hogy minél több önkormányzat csatlakozzon és köteleződjön el a nők irányába szolidáris vezetés kialakítása felé.
